9. fejezet - Meglepetés

Sziasztok! :) Nos meghoztam a 9. fejezetet :) Próbálom gyakran írni őket, minél hamarabb hozni egy-egy új részt számotokra! :) Ezen kívül a mostani részhez nem tudok sok újat fűzni, remélem tetszeni fog. Jó olvasást kívánok :)

Raven Agrippa

Harry szemszöge

A napok egyre és egyre csak teltek mióta felébredtem. A gépekről egész hamar lekerültem, hiszen már egyáltalán nem volt rájuk szükségem, anya minden nap itt volt, Gemma pedig csak az első pár napban, hiszen vissza kellett mennie az egyetemre. A fiúk, Aiden, Zayn és Niall is minden egyes nap itt voltak meglátogatni, beszámoltak nekem mindenről, amiről lemaradtam, s együtt nevettünk rajtuk, még akkor is, ha egy ideig még fájdalmas volt nevetnem. A rendőrség is meglátogatott még egyszer, mielőtt végre hittek volna nekem, hogy nekem emlékszek semmire. Oh, ha tudnák...

Louist egészen azóta a nap óta nem láttam, de aggódtam miatta. Amikor bent volt nálam végig zaklatottnak tűnt, egyedül akkor nevetett felszabadultan, mikor felhoztam, hogy "ötöst kaptunk, ugye?", ám az után minden megváltozott. Fájdalmas mosoly kúszott ajkaira, azonnal menekülni akart a szobámból, de nem értettem miért. Kérdésemre is tömören válaszolt, de hangja vékonyabb volt, remegett, mint aki azonnal zokogni kezd. A srácokat hiába kérdeztem volna róla, talán még hülyének is hittek volna, hogy pont miatta aggódom, meg amúgy sem tudtak volna róla semmit. Mi van, ha Liam bántotta? Vajon aznap, mikor minden történt.. Vele mit tett? Jobban vigyáznom kellett volna. Rá is.

Senkinek sem mondhatom el, hogy mindenre emlékszem, s ebbe beleőrülök. Minden nap itt vannak körülöttem, kérdezősködnek, olyan témákat hoznak fel, amire azonnal rávágnám mi történt aznap, de nem szabad. Nem kerestem még több bajt magamnak, sem Louisnak, vagy akár a családomnak.

Egyik nap a nővér azzal a hírrel jött be a szobámba, hogy ha minden rendben lesz, akkor már csak 2-3 nap és haza is mehetek, ennek a hírnek pedig hihetetlenül megörültem. Azonnal kezembe kaptam a telefonomat, a többiek telefonszámát kezdtem keresni, hogy elújságoljam nekik, hiába tudtam, hogy ma is találkozni fogok velük szemtől szembe. Miközben Niall számáért kutattam egy másik névjegy szúrta ki a szememet elsőnek a névjegyzékben. Louis. Alsó ajkamat beharaptam. Tudtam, hogy nem szabad, Liam láthatja, Liam tudhat róla, de mégis aggódtam miatta. Legalább egy SMS-t akartam neki írni, hogy jól van-e, minden rendben van-e vele. Egyáltalán él-e még?! Bár ez teljesen hülyeség! Arról tudnék.. Asszem.

Végül erőt véve magamon tekertem tovább a jegyzékben, mire meg is találtam Niall nevét és írtam neki egy üzenetet arról, amit a nővér mondott, majd szinte 1 perc alatt meg is kaptam a választ.

Hé Niall, a nővér azt mondta, ha minden rendben lesz már 2 vagy 3 nap múlva otthon leszek. Jó, mi?

~Harryxx

Óriási haver! Ha hazaérsz csapunk egy bulit, persze ésszel ;) Délután találkozunk!

~Niall

Üzenetét olvasva elmosolyodtam, majd az éjjeliszekrényre tettem a telefonomat. Továbbra is a Louis probléma járt a fejemben. Úgy döntöttem, hogy ma meg fogom kérdezni róla a többieket amikor bejönnek. De ha nem tudnak róla semmit? Vagy tudnak, csak nem akarják elmondani? Túl sok volt az értelmetlen kérdésem, így újra a kezembe vettem a telefont és írtam még egy üzenetet Niall számára.

Niall, kérhetnék egy szívességet? Louis jár iskolába? Délután beszélnél nekem róla egy keveset?

~Harryxx

Az üzenetet remegő kezekkel ütöttem be a telefon képernyőjén, a küldés gombra egy ideig rá sem mertem kattintani, végül pár perc múlva egy nagy nyelés kíséretében tettem meg, s csaptam le a telefont az ágyra, mintha csak belehalnék, hogy elküldtem ezt a pár sort. Hamarosan a telefonom remegni kezdett, pittyegő hanggal jelezte, hogy újabb üzenetet kaptam.

Nem mertem megnézni. Mi van, ha elutasította a kérésemet? Elvégre Louis nem egy egyszerű eset.. És ha valami rosszabbat írt annál? Ekkor kopogást hallottam, majd ki is nyitódott az ajtó, anya lépett be rajta mosolyogva, zacskókat tartott a kezében. Gondolom most is rágcsálnivalót, kaját, ilyeneket hozott. Rámosolyogva köszöntöttem, beszélgettünk, mikor megkérdezte mi a baj. Az anyám.. Látja rajtam, hogy nem vagyok normális. Akkor a kezébe nyomtam a telefonomat, s megkértem, hogy olvassa fel hangosan az sms-t amit Nialltől kaptam. Elsőnek hatalmasakat pislogott rám, majd megnyitotta az üzenetet, átfutotta szemével és olvasni kezdte.

"Ahogyan kívánod. Itt van. Niall." Olvasta fel anya az üzenetet, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Anya egy percig semmit sem mondott, majd visszaadta a telefonom.

"Ki van ott? És mit szerettél volna Nialltől?" Kérdezte nem túl tolakodón.

"Louisról érdeklődtem, megkértem, hogy mondjon róla pár szót délután. Mióta felébredtem nem láttam."

"Oh." Szólt ennyit anya, majd elgondolkozott. "Az a kék szemű, kócos srác? Egészen aranyos, bár visszahúzódó." Jegyezte meg róla, én pedig elmosolyodva bólintottam. Visszahúzódó, de ő még nem ismeri az igazi Louist.. Alig várom, hogy a srácok ideérjenek és beszéljenek nekem róla!

****************************

Hamarosan el is jött a délután, s a fiúk hárman csődültek be egyszerre a szobámba hangosan köszöntve, mindhármójukkal leöklöztem, majd idiótaságokról beszéltünk, mikor végre fel mertem hozni a témát.

"Izé, Niall.. Az SMS..." Szólaltam meg félénken, mire elsőnek nem értette miről beszélek, végül mégis leesett neki.

"Louis? Úgy néz ki, hogy rendben van, bár még szótlanabb lett, mint valaha is volt.. A kórházban megeredt a nyelve, bár akkor is ideges volt, hogy Liam megtudja, hogy egyáltalán itt van.. Mindenesetre beszélgetett velünk, úgy tűnt, hogy haverok leszünk, de megint csak Liammel áll szóba. Miért érdeklődsz iránta egyébként?" Kérdezte felvont szemöldökkel.

"Huh? Semmi érdekes, csak már az első nap óta nem láttam..És kíváncsi voltam, hogy mi van vele."

"Én még itt voltam a nagypapámnál mikor Louis elrohant innen.. Gondolom miután téged látogatott." Szólt Aiden végül.

"Tényleg?" Kérdeztem vissza nagyokat pislogva.

"Igen és.. Eléggé sietős volt neki, a vállai remegtek, szóval vagy egy jó ideje futott, amit nem hiszek, vagy erősen sírt. Valamit mondtál neki amitől kiakadt?" Kérdezett ő is, mire elgondolkoztam.

"Nem, én semmit. De furcsán viselkedett mikor megkérdeztem tőle, hogy mi történt aznap.. Úgy értem köztünk. Remegett a hangja és úgy mosolygott, mint aki belül apró szilánkokra tört." Adtam elő a történetet.

"Köztetek? Történt volna bármi is köztetek?" Kérdezett érdeklődően Niall, én pedig vállat rántottam.

"Nem tudom. Csak kicsit máshogy éreztem magam Louis közelében, mint előtte. Tudod, barátként."

"Mert eddig nem úgy gondoltál rá? Becézgetted." Értetlenkedett a szőke, én pedig gyorsan gondolkozni kezdtem. Nem mondhatok semmi olyat, amiből egy aprót is találgatni tudnának és lebuktatnám magamat.

"Nem tudom. Ne kérdezz ilyeneket.." Sóhajtottam a fejem csóválva, ők pedig azonnal témát is tereltek, amiért hálás voltam. Onnantól kezdve csak Louison kattogott az agyam.

**********************************

Végül eljött a nap. A nagy nap, amikor elhagyhatom végre ezt az idióta kórházat és hazamehetek. A cuccaimat összepakolva álltam az ablak előtt, néztem a kinti világot. Örültem, hogy végre nem csak a kórház udvarát láthatom majd újra, hanem az otthonomat is, és a srácok azt mondták, hogy mire hazaérek megszervezik a bulit, csak oda kell mennem. Hihetetlenek, mindent előre elterveznek. Ellenben azt mondták van egy meglepetésük is... Már előre kíváncsi voltam mi lehet az, mikor az ajtó nyitódása zavart meg. Anya próbált belépni rajta, de elsőnek Gemma fúrta át magát a kereten, s rohant hozzám átölelve. Úgy örültem, hogy ő is itt van, bár nem tudtam róla, hogy jönni fog. Ez lett volna a meglepetés? Neem, a fiúk miért mondták volna, hogy az ő meglepetésük Gemma? Ők nincsenek is itt.
"Várod már a bulit, öcskös? Remélem nem fogod szétinni a májad azonnal, mihelyst kiengedtek." Boxolt vállba gyengéden, én pedig felnevettem.

"Ugyan Gemma, még annál is többet fogok. Nem, ne aggódj. Semmi baj nem lesz." Nyugtattam meg, anya pedig felvette a cuccaimat a földről, s így indultunk el hazafelé. Taxi várt kint, hisz egyikőnk sem tudott még vezetni, pedig de jó is lett volna! Mindezek ellenére egészen gyorsan értünk haza a sárga járművel is. Kiszálltunk, anya kifizette a fuvart. Ahogyan az udvarunkra néztem egy pillanatra eszembe jutott a hely. A hely, ahol Liam a falhoz vágta Louist, s a hely, ahol engem vert meg. Egy pillanatra lefagytam, majd nagyot nyeltem, Gemma pedig azonnal aggódó szempárral vizslatott és tette a hátamra a kezét.

"Valami baj van, Hazz?" Kérdezte gyengéden, én pedig megráztam a fejemet mosolyogva, a házba sietve. Egy kis időt még otthon akartam tölteni, hármasban anyáékkal, de még el is kellett készülnöm a bulira. Zayn azt mondta 7 környékén jönnek majd értem.. Még csak 1 óra van. A családommal egészen jól telt a délután. Viccelődtünk, megnéztünk egy filmet, s beszélgettünk, majd indulnom kellett készülődni. Gemma azt mondta, hogy később ő is el fog jönni a bulira, de majd csak az után, hogy én elmentem, valamikor 8 vagy 9 környékén. Én rábólintottam, majd a szobámba caflattam és ruhák után kezdtem kutatni. Egy fekete, szűk farmert vettem elő és egy fekete inget. Miért idegeskedjek amiatt, hogy mit viselek? Ez egy buli, ráadásul nekem! Nem kell azon aggódnom, hogy elítélnek vagy ilyesmi, ez nem az iskola.

A ruháimat a kezembe kapva indultam el a fürdő felé, majd letusoltam, megmostam a fogamat és felöltöztem. A hajamat kezdtem el állítgatni, tincseim kuszán álltak, mikor a csengőt meghallottam. Egy "Azonnal megyek"-et kiáltottam, majd még gyorsan beállítottam 2 tincsemet, az ajtóhoz siettem, kinyitottam, csak ez után kezdtem el felvenni a cipőimet.

"Oh nézd, valaki itt nagyon kicsípte magát, Hazz. Csak nem fel akarsz szedni valakit már amikor hazaértél?" Kérdezte Zayn végignézve rajtam, fütyült egyet, mint a jó nőkre szokás. Én csak felnevettem, majd a kulcsomat és egy fekete, vékony kabátot lekapva a fogasról léptem ki vele az ajtón.

"Elmentem!" Kiabáltam még be a házba, majd Zaynhez léptem az ajtót behúzva magam mögött.

"Nem, nem tervezem, de elmondanád végre, hogy mi lesz az a nagy meglepetés?" Kérdeztem miközben öklöztem vele, ő pedig cümmögve rázta a fejét.

"Nézzenek oda, a kis Hazza máris tudni szeretne mindent. Nem, majd ha odaértünk megtudod." Jelentette ki magabiztosan, én meg duzzogva sétáltam tovább mellette az úton, de mire odaértünk már rég megtörte a csendet a duzzogásommal együtt, s viccelődve, hatalmasakat nevetve szeltük az utcákat a házig, ahonnan a zene már rég kihallatszott, nem sok fény látszott ki, de azok színesek voltak. Tömeg lepte el a házat, páran pedig még az udvaron is voltak. Gondolkoztam, hogy hogyan került ide ennyi ember? Összesen nem ismerek ennyi mindenkit itt! Majd inkább hagytam a francba, s követtem Zaynt.

"Majd ha megtaláltad a meglepidet szólj." Kuncogott, majd azzal ott is hagyott. Hát ez remek. Teljesen egyedül vagyok. Néhányan a suliból, akiket már láttam, vagy beszélgettem velük odajöttek, hogy megkérdezzék hogy vagyok meg ilyesmi, na meg persze pár.. Na jó, sok lány is faggatott, akiket még életemben nem is láttam. Mikor végre egyedül maradtam a kezembe vettem egy poharat, öntöttem bele kólát és inni kezdtem, miközben a tömeget pásztáztam. Akkor láttam meg valakit. Az üveget elemeltem a számtól, szinte kiköptem a még számban lévő üdítőt.

A kócos barna hajtömeg, a csillogó kék szemek, s az apró törékeny test, ki próbál átjutni a tömegen, hogy egy kis levegőhöz jusson. Az ajtó felé furakodott, talán haza akart menni, de Aiden és Niall leálltak vele fecsegni, közben pedig valamit, vagy valakit nagyon kerestek a szemükkel.

Várjunk, ő lenne az a nagy nagy meglepetés? A gondolat hallatán is elmosolyodtam, majd azon, hogy inkább errefelé vette az irányt. Biztos voltam benne, hogy fogalma sincs arról, hogy itt vagyok, hisz nem nézett ide, de szívem egyre szaporábban kezdett el verni, levegővételemet sem tudtam volna besorolni sem a lassú, sem a gyors kategóriába, ez folyamatosan változott minden egyes perccel, lépéssel, ahogyan közelebb kerültünk egymáshoz. Abban a pillanatban nem tudott érdekelni, hogy védelmezője itt van-e, de értelme sem lett volna, ha igen. Már csak pár lépés választott el tőle. Pontosan tőle.

Louis Tomlinsontól, az én félénk hercegemtől.