Sziasztok! :) Itt Raven Agrippa és a My Saving Grace legújabb része! Wooo. Bocsánat, hogy ilyen sokáig húztam, s ráadásul még rövid is lett a rész, sajnos csak ennyit sikerült magamból kipréselnem, egyenlőre legalábbis. Remélem, hogy tetszeni fog a rész, jó olvasást kívánok mindenkinek.
Raven Agrippa
Harry szemszöge
Louis halkan nyögött fel, mikor ajkaimat a nyakaira tapasztottam, apró csókokkal hintettem egészen ruhája szegélyééig, mi körülbelül kulcscsontjáig érhetett, de kissé lejjebb is húztam, hogy jobban testéhez férjek. Két apró kezével átkarolta a testemet, a hátamon kezdte el markolászni a felsőt. Már éppen arra készültem, hogy nyakán foltot is hagyjak, mikor vonakodva ugyan, de eltolt magától. Láttam rajta, hogy nem akart semmit sem megszakítani, vagy megbántani vele, de meg kellett tennie. Fejét lehajtotta, nem szeretett volna rám nézni sem. Zavarban volt.
"Sajnálom, én.. Liam.." Kezdett el hebegni, én pedig azonnal megértettem és észhez is tértem. Nem tehetek ilyen felelőtlen dolgokat miatta. Ujjaimmal álla alá nyúltam, kényszerítve ezzel, hogy nézzen szemeimbe.
"Ki fogok találni valamit, hogy ne kelljen tovább szenvedned tőle. Nem fogom engedni, hogy még többet bántson." Tettem meg ígéretemet, majd közelebb hajolva hozzá meg is pecsételtem az ígéretet azzal, hogy csókot hintettem az ajkaira, mit meglepődtem, de még örömmel viszonzott is. Kissé belemosolyogtam csókunkba, majd újabb táncra hívtam, belement. Az idő, melyet egymás társaságában töltöttünk rengetegnek tűnt. Már hajnal lehetett, mire Lou közölte, hogy elfáradt és haza szeretne menni, de teljesen egyet értettem vele. Talán anya és Gemma aggódtak otthon, de biztosan tudhatták, hogy Niallék mellett biztonságos. Felajánlottam Louisnak, hogy elkísérem, hiszen így nem ülhet autóba, mit készségesen el is fogadott. Meglepett, hogy nem aggódott amiatt, hogy Liam meglát minket. Elköszöntem a szöszitől, majd Zayntől és Aidentől is, így kilépve a házból követtem Lout, ahogyan mutatta, hogy merre kell mennünk ahhoz, hogy a nagyija házához érjünk. Egy ideig úgy tűnt, hogy a házam felé közeledünk, de aztán irányt váltottunk egy sarkon, bár örömmel nyugtáztam, hogy nem lehet olyan messze az én otthonomtól sem. Egész úton beszélgettünk többnyire hülyeségekről, majd gyönyörű kék szemeit egy nagy családi házra szegezte.
"Itt vagyunk." Mondta, én pedig körbenéztem. Gyönyörű környék volt, nem sok ember élhetett ebben a városban ilyen helyen, s valóban, úgy negyed óra sétára lehet a mi házunktól.
"Szép." Jegyeztem meg mosolyogva, ő pedig bólintott. Ahogyan láttam, hogy a házban már nem égnek a fények utoljára közelebb hajoltam Louishoz, hogy csókot adhassak gyönyörű, rózsaszín ajkaira. Ezúttal rövidebb ideig tartott, de viszonozta is a gesztust a kezeit a nyakam köré csavarva, míg én arcát simogattam. Reméltem, hogy nem csak az ital miatt enged meg ilyeneket, bár szemeiben őszinteség csillogott, nem az alkohol heve.
"Jó éjszakát, Lou." Ejtettem szavaimat szomorúan, hogy el kell válnunk, mégis boldog voltam az együtt töltött este miatt. Őrülten szerelembe estem ezzel a fiúval.
"Jó éjszakát, Hazz." Köszönt el ő is, majd kulcsokat elővéve sétált az ajtóhoz, mikor pedig egyet a csomóból a zárba óvatosan belehelyezett utoljára intett, végül eltűnt az ajtó mögött. Egy kis ideig még csak ott álltam, agyamban újra és újra lejátszódtak a történtek, még akkor is, mikor végre hazafelé sétáltam. A házba érve nyugtáztam, hogy Gemma és anya már az igazak álmát aludták. Felslattyogtam a szobámba, gyorsan letusoltam, majd egy fogmosás után az ágyamba dőltem. A mosolyomat semmi nem tudta letörölni arcomról, egész addig maradt ott, míg az álom el nem nyomott. Folyamatosan csak Louison járt az eszem.
************1 hónap múlva************
Már egy hónap telt el a buli óta, ha nem több. Azóta nem igazán mertük megközelíteni egymást Louissal, Liamre tekintettel, de mindketten tudtuk mi történt, minek örültem. Szóval ő is emlékszik rá.. Ha csak megláttuk egymást a folyosón mosolyogtunk, az együtt töltött tanórák is valahogy máshogyan hatottak, mint a party előtt. Azóta, mióta kikerültem a kórházból elkezdtem edzeni járni. Komolyan gondoltam, amit aznap mondtam neki. Meg fogom őt védeni Liamtől, nem érdekel, hogy mi az ára. A srácokkal együtt folyamatosan gondolkoztunk, hogy mégis mivel lehetne lebuktatni őt a rendőrség előtt úgy, hogy egyikőnknek se essen bántódása, de még nem sokra jutottunk az ötleteléssel. Otthon is mindenki tudta már, anya, Gemma, hogy mit érzek Louis iránt és elfogadták. Óvatosságra intettek vele kapcsolatban, mégis úgy tűnt, hogy örülnek.Amilyen rohamosan közeledett a téli szünetünk időpontja körülbelül annyira hamar el is érkezett. Ma volt az utolsó napunk. Az első hó már leesett, mindenki nagy kabátokban, sapkákban, sálban járt, melynek a lányok nem igazán örültek, hiszen nem tudtak annyit mutogatni magukból, mint általánosságban tehették, például nyáron. Eldöntöttem, hogy ma ez lesz az én időm.
Miután az utolsó óránknak is vége lett, hála istennek Louissal álltam le beszélgetni. Rohamosan próbált kilábalni a beszélgetésből, minél előbb kiszakadni belőle, főleg a másodperctől fogva, ahogyan észrevette Liamet. Engem viszont most egyáltalán nem tudott érdekelni.
"Gyerünk már, Harry nem maradhatsz itt! Nem akarlak megint.." Kezdte a mondatot, mikor is Liam odaért hozzánk.
"Hello, Harry..Louis." Mondta csípős hangon. Úgy gondolta, hogy a súlycsoportunk még mindig nem lehet egy. Én is kételkedtem benne egy kissé, hogy képes leszek megbirkózni vele, de nem akartam hagyni, hogy még egyszer hozzáérjen Louishoz.
"Nem kaptál még eleget?" Kérdezte egyre jobban morgolódva, én pedig csak elmosolyodtam.
"Lia--" Szólalt volna meg Louis, de azonnal belefojtották a szót.
"Kussolj." Morgott rá Liam, ahogyan megszorította a csuklóját. "Mit akarsz Styles?"
"Akartad mondani Maradj csendben Lou, mit szeretnél, Harry?" Figuráztam ki a mondatait mosolyogva, kezeimet a zsebeimben tartottam. Talán túl magabiztos voltam...Nem, nem lehettem az. Liam morgását hallottam, Louis fejét ide-oda kapkodta köztünk, majd elcsattant az első ütés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése