Sziasztok! :) Itt Raven Agrippa és a My Saving Grace 16. része. Ismét a bocsánatotokért szeretnék esedezni, hogy megint ilyen későn hoztam részt -bár ezt is három napig tartott megírnom-, igyekezni fogok, ígérem, de mostanában nagyon legyötörnek a napjaim és nincs energiám semmire. Viszont itt ez a rész, elhoztam nektek, remélem, hogy tetszeni fog :)
Jó olvasást kívánok, puszi!
Raven Agrippa
Harry Styles
Amilyen korán elaludtunk Louval annyira lassan jött el a reggel. Nem tudom, hogy ő hogy volt vele, de nekem rengeteg időnek nézett ki, amennyit aludtunk, nem voltam annyira kimerült, így már sokkal hamarabb felébredtem mint ő, ám mégsem keltem fel mellőle. Annyira édesen aludt és ölelt, de nem akartam felébreszteni. Neki viszont szüksége volt a pihenésre. Az ajtó halkan nyitódott, majd óvatos léptek hangja töltötte be a szobát. Szemeimet lehunytam, nem akartam, hogy Louis bármelyik rokona azt gondolja, hogy csak a fiukat bámulni járok ide. Egy alak hajolt az ágy felé, az ő oldaláról, majd kezdte el halkan rázogatni és suttogni.
"Ébresztő fiúk, reggel van." Szólt a lágy női hang, azonnal felismertem, ez Jay volt. Lou morgott, nyüszített, minden elképzelhető reggeli hangot kiadott magából, ami csak még aranyosabbá tette, muszáj volt felkuncognom.
"Ne nevess!" Hisztizett, öklével gyengéden a mellkasomba boxolt, miközben takaróját a fejére húzta. "Még öt percet anya.." Tette hozzá, mire én felnéztem az említett nőre. Mosolyogva állt fia felett, fejét csóválta, majd két tálcát tett le a Lou oldala mellett álló éjjeliszekrényre, eztán kezeit a csípőjére tette.
"Öt perc, úrfi. De nem több. Rád bízom Harry." Kuncogott, én pedig kissé meglepve bólintottam, míg ő elhagyta a szobát.
"Öt perced van, úrfi." Kuncogtam fel, míg Louis a takarója alatt morgott valamit, ugyan nem értettem mit. "Mit mondasz, kisherceg? Nem volt még elég az alvás? Negyed 12 van, Lou." Simogattam meg a hátát takarón keresztül, barna haját lassan láttam megjelenni a szövet alól, végül homlokát, szemeit, orrát és ajkait is, de csak a nyakáig húzta azt le magáról.
"Azt mondtam, hogy fázok." Nézett rám nagy, kék, könyörgő kiskutya szemekkel, nem tudtam nem megsajnálni. Olyan szorosan húztam magamhoz, amennyire csak lehetett, nyomtam egy puszit feje búbjára, majd kezeimet becsúsztattam a takaró alá, úgy dörzsöltem hátát. "Tudod, ezt egész nap el tudnám viselni." Morogta mellkasomba bújva, felnevettem.
"Tudom, de ideje lesz felkelni. Anyukád hozott reggelit, finomnak tűnik. Én viszont éhes vagyok, és lefogadom, hogy te is, Boo." Csókoltam meg ezúttal homlokát, mire gyönyörű kék tekinette újra találkozott az enyémmel, felkönyökölt, mégis lehajolt, s ajkait óvatosan érintette az enyémekhez.
"Eltaláltad." Suttogta, majd meg is fordult, hogy a tálcák felé nyúlhasson. Ajkaimra mosoly kúszott. Természetesen rögtön a reggeli tornázás után rájött, hogy nem fog tudni elérni odáig, ha nem ül fel. Így meg is tette, bár apró teste megborzongott. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá nyakára, hol egy szép nagy, lila folt éktelenkedett. Csak találkozzak még egyszer Liammel, biztos, hogy megölöm ezért.
Louis lassan nyúlt el a tálcákért, apró kezei remegtek a súlya alatt, mire felkuncogtam. Csak egy bögre kakaó volt rajta és egy-egy tányéron pirítós, ő mégis ennyire kis gyengécske volt így, reggel. Az egyiket elvettem tőle, miután felültem az ölembe helyeztem, mikor pedig ő is a sajátját puszit adtam arcára.
"Jó étvágyat, Lou." Szólaltam meg, arcán felhőtlen mosoly csillogott, ahogyan kedvenc forrócsokiját kémlelte a tálcán, majd bele is ivott.
"Jó étvágyat, Haz." Nyögte egy pár korty után, angyali hangján.
"Ne ijesztgess!" Kiáltott fel hátrébb hajolva, még mindig nevetett. Boldog voltam. Eszméletlenül boldog, mert újra láthattam azt a mosolyt. Azt a bizonyos mosolyt és azt a nevetést, amit annyira imádtam benne.
"Nocsak, nem tudom, hogy ki bambult el kettőnk közül." Jegyeztem meg neki, mire a nyelvét nyújtotta rám. "És még incselkedik is.. Nahát nahát Tomlinson úr, valaki itt nagyon játékos kedvében van ma." Hajoltam közelebb hozzá, s loptam egy puszit ajkairól, nevetését egy pillanat alatt beszűntetve hajolt utánam, s mélyítette el azt csókká. Éreztem apró kezeit a hajamba túrni, jól eső érzéssel töltött el, én pedig két kezemmel hátát öleltem át és szorítottam szorosabban magamhoz.
A csókcsata egészen sokáig tartott, míg levegőért nem kezdtünk el kapkodni, egy ideig még ölelve egymást térdeltem a földön, ő pedig ült az ágyon, mielőtt felálltunk volna. Louis új ruhák után kezdett el keresgélni a szekrényében, míg én csak magamra kaptam a tegnapi gönceimet, majd ellenőriztem a pénztárcámat és a telefonomat. Hívást nem kaptam, viszont pénz éppen elég volt nálam a vásárra. Mire észbe kaptam már ő is felöltözött. Ugyan haja még kócos volt, a ruhadarabok sem tökéletesen álltak apró testén, de épp ezért voltam itt. Elmosolyodva igazítottam meg elsőként haját, majd ruháit, végül néztem végig rajta.
"Tökéletes vagy, Boo." Suttogtam puszit adva feje búbjára, ő pedig bólintott.
"Hasonlóképpen, Hazza."
Úgy körülbelül fél órát tölthettünk még otthon a családommal, mielőtt elindultunk volna otthonról. A sálamat szorosan a nyakam köré csavartam, a kabátomat is a lehető legtovább húztam fel, hogy semmi ne látszódhasson a tegnapi nyomból. Természetesen még mindig bennem motoszkált az érzés, mit minden erőmmel leplezni próbáltam. Nos, azt kell mondjam, hogy többnyire sikerült is. Ma már nem kellett aggódnom. Nem féltem kilépni az utcára.
A december 23.-ának hóesés nélkül indultunk neki, s hogy az igazat megvalljuk, reméltük is, hogy ma nem keveredünk olyan hóesésbe mint tegnap. Harry és én azt terveztük, hogy elsőnek a karácsonyi vásárba megyünk, majd korcsolyázni. Nagyon rég voltam utoljára ott, így hihetetlenül izgultam. Fogadni mernék, hogy már egyáltalán nem is tudok korizni.
Szerencsére közel laktunk a városközponthoz, hol a vásárt tartották. Színes standok, fények mindenhol, 100 meg 100 féle áru, különféle emberek, ismerősök, ismeretlenek, finom illatok és zene. Igazi karácsonyi hangulat. Ajkamra mosoly kúszott, főleg az után, hogy tudtam, én ezzel tudok hasonló hatást elérni Hazzánál. Kézenfogva járkáltunk az árusok közt, mindenfelé kisgyerekek rohangáltak, boldog párok, nagymamák és nagypapák boldog mosollyal arcukon töltötték be a helyet. A hangulat teljesen elvarázsolt, így észre sem vettem, hogy Hazza megállt, mindössze akkor, mikor kezem megrándult. Kérdőn néztem hátra rá, mikor végre realizáltam, hogy mit látok. Egy stand előtt állt meg, nagy és csillogó szemekkel nézelődött az idősebb hölgy által árult pulóverek közt. Lassan elengedtem a kezét, én is a pulóverek közt kezdtem el kutakodni. Egy-kettőt levettem a tartójáról, így, messziről Hazzára mértem, hogyan állna neki, egyáltalán jó lenne-e rá. Végül egy 5 perces keresés után megtaláltam a megfelelő darabot és a hölgynek adtam, hogy kifizethessem. Bongyori természetesen még csak ekkor vette észre, hogy miben is mesterkedtem, s már szólt volna is bele a dolgokba, de lecsissegtem, majd átadtam a pénzt és elvettem a szatyrot a pulóverrel.
"Karácsonyi ajándékokért jöttünk. Nem azért, hogy ne vegyek neked semmit azok után, amiket tettél értem." Mondtam a pillanatban, ahogyan mellé léptem, nagy mosollyal az arcomon fogtam meg újra a kezét és sétáltunk tovább az árusok standjai közt, míg Harry ismét meg nem állt. Őszintén szólva el sem tudtam képzelni, hogy mit csinál, egészen addig, míg elém nem állt egy kettétörhető szív alakú nyaklánccal. Nagy szemekkel pislogtam rá, miközben kibontotta a kis csomagolást, melybe beletették és a kezembe adta a medált. Megragadtam az egyik felét, ő pedig a másikat és kettétörtük. Minden szó nélkül, mosollyal az arcán vette ki a kezemből azt, s lépett mögém, hogy a sálamon keresztül is, de belecsatolhassa a nyakamba.
A másodpercben, ahogyan éreztem, hogy elengedi, vagyis rajtam van fordultam meg, és nyomtam csókot ajkaira, miközben kihámoztam kezéből saját medálját.
"Köszönöm, Hazza." Nyögtem halkan csókunk után, még mindig ajkaira pihegve, ő pedig bólintott és lejjebb hajolt hozzám.
"Mától hivatalosan is összetartozunk, Lou." Mosolygott rám, míg ezúttal én bólintottam rá és lépkedtem mögé, hogy a nyakába tehessem az ékszert, végül megnéztem őket. Igazán szépen mutattak együtt. Sosem gondoltam, hogy az ilyen dolgok nőiesek, csak barátnőknek, meg hasonlóknak áll jól. Ez tökéletes volt így, ahogy volt.
A vásárban még Harry anyukájával is összefutottunk. Susmorogtak egy ideig, ami őszintén egy kissé idegesített, de nem törődtem vele. Ez után Hazz valami sablonos szöveget beadva közölte, hogy el kell mennie pisilni, addig pedig majd Anne szórakoztat. Természetesen pontosan jól tudtam, hogy Harry nem a mosdóban vásárolt be és dugdosta őket édesanyja kezébe, majd küldte is őt haza vele mondván "Meg fog fázni." Nos kíváncsi voltam, hogy mik lehettek azokban a zacskókban, de inkább nem kérdezősködtem. Egyetlen dologra összpontosítottam:
"Ébresztő fiúk, reggel van." Szólt a lágy női hang, azonnal felismertem, ez Jay volt. Lou morgott, nyüszített, minden elképzelhető reggeli hangot kiadott magából, ami csak még aranyosabbá tette, muszáj volt felkuncognom.
"Ne nevess!" Hisztizett, öklével gyengéden a mellkasomba boxolt, miközben takaróját a fejére húzta. "Még öt percet anya.." Tette hozzá, mire én felnéztem az említett nőre. Mosolyogva állt fia felett, fejét csóválta, majd két tálcát tett le a Lou oldala mellett álló éjjeliszekrényre, eztán kezeit a csípőjére tette.
"Öt perc, úrfi. De nem több. Rád bízom Harry." Kuncogott, én pedig kissé meglepve bólintottam, míg ő elhagyta a szobát.
"Öt perced van, úrfi." Kuncogtam fel, míg Louis a takarója alatt morgott valamit, ugyan nem értettem mit. "Mit mondasz, kisherceg? Nem volt még elég az alvás? Negyed 12 van, Lou." Simogattam meg a hátát takarón keresztül, barna haját lassan láttam megjelenni a szövet alól, végül homlokát, szemeit, orrát és ajkait is, de csak a nyakáig húzta azt le magáról.
"Azt mondtam, hogy fázok." Nézett rám nagy, kék, könyörgő kiskutya szemekkel, nem tudtam nem megsajnálni. Olyan szorosan húztam magamhoz, amennyire csak lehetett, nyomtam egy puszit feje búbjára, majd kezeimet becsúsztattam a takaró alá, úgy dörzsöltem hátát. "Tudod, ezt egész nap el tudnám viselni." Morogta mellkasomba bújva, felnevettem.
"Tudom, de ideje lesz felkelni. Anyukád hozott reggelit, finomnak tűnik. Én viszont éhes vagyok, és lefogadom, hogy te is, Boo." Csókoltam meg ezúttal homlokát, mire gyönyörű kék tekinette újra találkozott az enyémmel, felkönyökölt, mégis lehajolt, s ajkait óvatosan érintette az enyémekhez.
"Eltaláltad." Suttogta, majd meg is fordult, hogy a tálcák felé nyúlhasson. Ajkaimra mosoly kúszott. Természetesen rögtön a reggeli tornázás után rájött, hogy nem fog tudni elérni odáig, ha nem ül fel. Így meg is tette, bár apró teste megborzongott. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá nyakára, hol egy szép nagy, lila folt éktelenkedett. Csak találkozzak még egyszer Liammel, biztos, hogy megölöm ezért.
Louis lassan nyúlt el a tálcákért, apró kezei remegtek a súlya alatt, mire felkuncogtam. Csak egy bögre kakaó volt rajta és egy-egy tányéron pirítós, ő mégis ennyire kis gyengécske volt így, reggel. Az egyiket elvettem tőle, miután felültem az ölembe helyeztem, mikor pedig ő is a sajátját puszit adtam arcára.
"Jó étvágyat, Lou." Szólaltam meg, arcán felhőtlen mosoly csillogott, ahogyan kedvenc forrócsokiját kémlelte a tálcán, majd bele is ivott.
"Jó étvágyat, Haz." Nyögte egy pár korty után, angyali hangján.
************************
Reggeli közben mást sem csináltunk, csak beszélgettünk és viccelődtünk. December 23.-a volt, pontosan egy nappal jártunk Louis születésnapja előtt, s ez a nap csak a miénk volt. Már el is döntöttük, hogy mit fogunk csinálni. A kék szemű angyal ki akart menni a karácsonyi vásárba, s nem is tartottam rossz ötletnek, venni akartam neki valamit a születésnapjára, karácsonyra. Utáltam volna, ha egyetlen ajándékkal lepem meg a két ünnepet összevonva. A tálcákat visszatettük az éjjeliszekrényre, majd kikászálódtam az ágyból, Louis pedig mindössze a szélére ült. Elsétáltam a ruhakupacig, amit még tegnap hagytam a földön. Visszanéztem rá, ő viszont még mindig gondolkozva ült az ágyán, nem is hiszem, hogy odafigyelt a környezetére, hiszen hiába lépkedtem vissza hozzá nem figyelt rám. Lassan guggoltam le elé, óvatosan. Nem akartam megijesztei, kezeimmel a két comba közt megtámaszkodtam és alulról néztem arcára. Természetesen összerezzent egy pillanatra, majd nevetni kezdett."Ne ijesztgess!" Kiáltott fel hátrébb hajolva, még mindig nevetett. Boldog voltam. Eszméletlenül boldog, mert újra láthattam azt a mosolyt. Azt a bizonyos mosolyt és azt a nevetést, amit annyira imádtam benne.
"Nocsak, nem tudom, hogy ki bambult el kettőnk közül." Jegyeztem meg neki, mire a nyelvét nyújtotta rám. "És még incselkedik is.. Nahát nahát Tomlinson úr, valaki itt nagyon játékos kedvében van ma." Hajoltam közelebb hozzá, s loptam egy puszit ajkairól, nevetését egy pillanat alatt beszűntetve hajolt utánam, s mélyítette el azt csókká. Éreztem apró kezeit a hajamba túrni, jól eső érzéssel töltött el, én pedig két kezemmel hátát öleltem át és szorítottam szorosabban magamhoz.
A csókcsata egészen sokáig tartott, míg levegőért nem kezdtünk el kapkodni, egy ideig még ölelve egymást térdeltem a földön, ő pedig ült az ágyon, mielőtt felálltunk volna. Louis új ruhák után kezdett el keresgélni a szekrényében, míg én csak magamra kaptam a tegnapi gönceimet, majd ellenőriztem a pénztárcámat és a telefonomat. Hívást nem kaptam, viszont pénz éppen elég volt nálam a vásárra. Mire észbe kaptam már ő is felöltözött. Ugyan haja még kócos volt, a ruhadarabok sem tökéletesen álltak apró testén, de épp ezért voltam itt. Elmosolyodva igazítottam meg elsőként haját, majd ruháit, végül néztem végig rajta.
"Tökéletes vagy, Boo." Suttogtam puszit adva feje búbjára, ő pedig bólintott.
"Hasonlóképpen, Hazza."
Louis Tomlinson
A december 23.-ának hóesés nélkül indultunk neki, s hogy az igazat megvalljuk, reméltük is, hogy ma nem keveredünk olyan hóesésbe mint tegnap. Harry és én azt terveztük, hogy elsőnek a karácsonyi vásárba megyünk, majd korcsolyázni. Nagyon rég voltam utoljára ott, így hihetetlenül izgultam. Fogadni mernék, hogy már egyáltalán nem is tudok korizni.
Szerencsére közel laktunk a városközponthoz, hol a vásárt tartották. Színes standok, fények mindenhol, 100 meg 100 féle áru, különféle emberek, ismerősök, ismeretlenek, finom illatok és zene. Igazi karácsonyi hangulat. Ajkamra mosoly kúszott, főleg az után, hogy tudtam, én ezzel tudok hasonló hatást elérni Hazzánál. Kézenfogva járkáltunk az árusok közt, mindenfelé kisgyerekek rohangáltak, boldog párok, nagymamák és nagypapák boldog mosollyal arcukon töltötték be a helyet. A hangulat teljesen elvarázsolt, így észre sem vettem, hogy Hazza megállt, mindössze akkor, mikor kezem megrándult. Kérdőn néztem hátra rá, mikor végre realizáltam, hogy mit látok. Egy stand előtt állt meg, nagy és csillogó szemekkel nézelődött az idősebb hölgy által árult pulóverek közt. Lassan elengedtem a kezét, én is a pulóverek közt kezdtem el kutakodni. Egy-kettőt levettem a tartójáról, így, messziről Hazzára mértem, hogyan állna neki, egyáltalán jó lenne-e rá. Végül egy 5 perces keresés után megtaláltam a megfelelő darabot és a hölgynek adtam, hogy kifizethessem. Bongyori természetesen még csak ekkor vette észre, hogy miben is mesterkedtem, s már szólt volna is bele a dolgokba, de lecsissegtem, majd átadtam a pénzt és elvettem a szatyrot a pulóverrel.
"Karácsonyi ajándékokért jöttünk. Nem azért, hogy ne vegyek neked semmit azok után, amiket tettél értem." Mondtam a pillanatban, ahogyan mellé léptem, nagy mosollyal az arcomon fogtam meg újra a kezét és sétáltunk tovább az árusok standjai közt, míg Harry ismét meg nem állt. Őszintén szólva el sem tudtam képzelni, hogy mit csinál, egészen addig, míg elém nem állt egy kettétörhető szív alakú nyaklánccal. Nagy szemekkel pislogtam rá, miközben kibontotta a kis csomagolást, melybe beletették és a kezembe adta a medált. Megragadtam az egyik felét, ő pedig a másikat és kettétörtük. Minden szó nélkül, mosollyal az arcán vette ki a kezemből azt, s lépett mögém, hogy a sálamon keresztül is, de belecsatolhassa a nyakamba.
A másodpercben, ahogyan éreztem, hogy elengedi, vagyis rajtam van fordultam meg, és nyomtam csókot ajkaira, miközben kihámoztam kezéből saját medálját.
"Köszönöm, Hazza." Nyögtem halkan csókunk után, még mindig ajkaira pihegve, ő pedig bólintott és lejjebb hajolt hozzám.
"Mától hivatalosan is összetartozunk, Lou." Mosolygott rám, míg ezúttal én bólintottam rá és lépkedtem mögé, hogy a nyakába tehessem az ékszert, végül megnéztem őket. Igazán szépen mutattak együtt. Sosem gondoltam, hogy az ilyen dolgok nőiesek, csak barátnőknek, meg hasonlóknak áll jól. Ez tökéletes volt így, ahogy volt.
A vásárban még Harry anyukájával is összefutottunk. Susmorogtak egy ideig, ami őszintén egy kissé idegesített, de nem törődtem vele. Ez után Hazz valami sablonos szöveget beadva közölte, hogy el kell mennie pisilni, addig pedig majd Anne szórakoztat. Természetesen pontosan jól tudtam, hogy Harry nem a mosdóban vásárolt be és dugdosta őket édesanyja kezébe, majd küldte is őt haza vele mondván "Meg fog fázni." Nos kíváncsi voltam, hogy mik lehettek azokban a zacskókban, de inkább nem kérdezősködtem. Egyetlen dologra összpontosítottam:
Megérkeztünk a jégkorcsolya pályára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése