2. fejezet - Ez a srác egy igazi Payne

Harry szemszöge

Másnap reggel már az ébresztőórám keltett fel. Morogtam, majd vakon érte nyúltam és megnyomtam a szundi gombot, hogy leállítsam azt a rettenetes pittyegő hangot. Az oldalamra fordultam és felhúztam a takarót, hogy teljesen elfedje a testemet. Istenem, úgy utálom a reggeleket. A tegnapi események újra lejátszódtak a fejemben. A szemeim félelmemben pattantak ki, felugrottam az ágyamról és össze-vissza járkálni kezdtem a szobámban.

"A picsába, a picsába, a picsába, a picsába!" Hajtogattam folyamatosan. Liam meg fog ölni, mármint nyilván Louis el fogja neki mondani, hogy láttam ami tegnap történt, ha ő még nem tudná, majd halálra fog verni és beledob valami folyóba.

Lerohantam a lépcsőkön mindössze a melegítőnadrágomban, majd a nappaliba sétáltam, hogy lássam anyát. Éppen a kanapén ült és olvasott, a kávéját szürcsölte. Vagy talán tea volt, nem igazán tudtam megmondani.

"H..Hé anya?" Suttogtam. Ő megfordult, mosolyogva rám nézett, de aztán zavarttá vált mikor látta, hogy nem vagyok felöltözve.

"Szia drágám, miért nem vagy még kész? A busz mindjárt itt lesz."

"Öhm, nem igazán vagyok jól." Mondtam félig hazudva, tényleg nem voltam túl jól, belülről pánikoltam. Anya felállt és a kezét a homlokomra tette, a szemöldökét zavartan húzta össze.

"Nos, nincs lázad, nem is nézel ki rosszul."

"I.. Igen azt hiszem, hogy ez csak az a.. Hasi görcs.." Hazudtam újra, úristen, rémesen hazudok. Ő cserébe egy apró mosolyt adott nekem, megdörzsölte a felkaromat, hogy megnyugtasson.

"Ez még csak a második nap az iskolában drágám, azt hiszem ez csak az idegességed."

"Miből gondolod ezt?" Kérdeztem szomorúan.

"Hát, 16 éves vagy és végzős, talán csak az lehet, hogy tegnap valaki viccet csinált belőled, vagy csak nehéz volt barátokat szerezned?" Óvatosan bólintottam, úgy gondoltam, hogy nem mondhatom el neki az igazságot, valamint halál biztos vagyok benne, hogy nem bízhatok a hazudási képességeimben. "Ez még csak a második nap Harry, majd lesznek barátaid és mindig lesznek szemét emberek, csak ne vedd őket figyelembe." Ekkor sóhajtottam. Feladtam.

"Igen anya, értettem." Ajándékoztam meg egy félmosollyal.

"Remek, most menj és készülj el. Még van 15 perced." Ez után megcsókolta a homlokomat, majd visszaült a kanapéra, hogy befejezze a könyve olvasását. Remek, most mennem kell az iskolába és nincs időm, hogy lezuhanyozzak. Visszarohantam az emeletre és felvettem egy random nadrágot és egy pólót. Emlékszek, hogy ma lesz tesi órám, így elraktam az edzőcuccomat, remélem majd utána lefürödhetek az öltözőben. Megfordultam és megráztam a fejem, hogy a fürtjeim nagyjából beálljanak a helyükre, ám még kezeimmel is rájuk kellett segítenem utána egy keveset. Belenéztem a tükörbe, megvontam a vállamat. Úgy néztem ki mint egy rakás szar, de ma ez az utolsó dolog, ami miatt aggódni tudok ma.

Hallottam, hogy a busz dudált odakint. Én csak csendben átkozódtam magamnak, majd lerohantam, s ki az ajtón a lehető leggyorsabb tempómban. A busz úgy nézett ki, mint ami már indulni akart, de még éppen időben értem oda. Tényleg kell az a jogosítvány, kezdem unni a buszhoz való rohangálást.

A csengő az első órám végét jelezte. Már átéltem az első órámat anélkül, hogy láttam volna Liamet. Egyébként Louist sem láttam, de ez valamiért fúrta az oldalam. A szekrényemhez sétáltam, elővettem a ruháimat a tesi órára. Megfordultam és morogva realizáltam, hogy Niall soha nem mutatta meg nekem, hogy merre is van a tesiterem. Körbenéztem, már azon gondolkoztam, hogy megkérdezek valakit merre van, de akkor megszólalt a csengő. Mindenki elszaladt az órájára, én pedig csak álltam szoborrá fagyva a folyosóban, egyedül. Körülbelül az iskola felét bejártam mire megtaláltam, körülbelül 6 percet késtem, mire beestem az ajtón és láttam, hogy már mindenki átöltözött és kész volt az órára.

"Mr. Styles, örülök, hogy végre ön is csatlakozik hozzánk!" Hallottam meg, hogy az edző rám kiabált.

"Sajnálom uram, én nem találtam meg a termet." Ezek után a szavak után hallottam pár kuncogást, az edző pedig csak forgatta a szemét.

"Jó, ne csak állj ott fiam, indulj és készülődj el!" Bólintottam, majd szaporázva lépteimet értem el az öltözőt. Ahogy sétáltam láttam Zaynt és Aident nevetni, hüvelykujjaikat mutatták nekem. Én csak meredtem rájuk, boldog voltam, hogy velem együtt van tesi órájuk, utálok úgy órákra járni, hogy senkit sem ismerek. Mikor beértem végre találtam egy szekrényt, ami üres volt. Levettem a felsőmet, kigomboltam a nadrágomat, majd felvettem a rövidebb darabot, már épp azon voltam, hogy felvegyem a pólómat is, mikor éreztem, hogy nekinyomnak a szekrénynek. Felnyögtem a fájdalomtól, de hirtelen félelemmé változott, mikor megfordított, s az egyetlen akit láttam az Liam volt, aki bámult engem. Ha a pillantással ölni lehetne.. Egyik kezével mellkasomat szorongatta, elég közel a nyakamhoz, ha megpróbáltam volna mozdulni biztos vagyok benne, hogy most a szekrényhez nyomva fojtogatna.

"Hello... Harry, jól tudom?" Kérdezte én pedig nagyot nyeltem, majd bólintottam. El kell ismernem, ez a fickó sokkal nagyobb volt mint én, nos.. Én csak egy vézna 16 éves vagyok. Semmi esélyem.

"Mondd csak Harry, miért is beszélgettél te a barátommal tegnap?" Kérdezte rengeteg dühhel a hangjában. Össze voltam zavarodva, főleg amiatt, mert láttam, hogy bántalmazza őt.

"É...Én uhm... Szóval én..." Kezdtem el dadogni, túl ijedt voltam ahhoz, hogy bármit is mondjak.

"Senki nem mondta neked, hogy ne nyúlj ahhoz, ami másnak a privát tulajdona?" Nos ez a mondat nyomta fel bennem a pumpát. Louis nem volt az ő "magántulajdona", ő is egy személy, ugyanúgy ember!

"H..Hé várj egy percet, a barátod nem egy tulajdon, ő egy--" Kezdtem, de Liam a szekrényekhez vágott engem valamivel erősebben.

"Kuss." Mondta összeszorított fogakkal, már lehunytam a szemeimet, hogy megüssön vagy valami, de semmi nem történt. Mikor kinyitottam a szemeimet egy gonosz mosolyt láttam arcán, büszke volt magára, arra, hogy megijesztett.

"Nézd, új gyerek vagy errefelé, most még megúszod egy figyelmeztetéssel, de ha még egyszer.. Úgy értem még egyszer meglátlak, hogy hozzá beszélsz.. Pokoli lesz a fizetséged." Mondta mikor elengedett, szóval most már végre fellélegezhetek. Ez után csak kisétált az öltözőből, mintha mi sem történt volna. Ott álltam kikerekedett szemekkel, sokkoltan. Szóval nem tudja, hogy ott voltam, ami azt jelenti, hogy Louis nem mondta el neki. Még mindig gondolkoztam, hogy miért engem hibáztat azért, ami tegnap vele történt, de ezek után miért nem mondta el Liamnek? Megráztam a fejemet, hogy eltereljem a gondolataimat, gyorsan felkaptam a pólómat és visszarohantam a terembe. Láttam Liamet, a falnak dőlt, hideg tekintettel bámult rám, amitől a hideg is kirázott.

Egyenesen Zaynhez és Aidenhez mentem mikor láttam, hogy intettek nekem.

"Hey, Styles gyerek, de rég láttalak!" Szólalt fel Aiden.

"Öhm, éppen tegnap láttuk egymást." Kuncogtam fel kijelentésén.

"Istenem Aiden, olyan hülye vagy." Mondta Zayn én pedig néztem, hogy megüti őt, majd mindketten elkezdték ütlegelni egymást egész addig, míg az edző bele nem fújt a sípba egyenesen az arcuk előtt. Ők megugrottak a meglepetéstől, ami nevetésre késztetett engem, de hamar csendben is maradtam, mikor az edző rám bámult.

"Rendben diákok, ma valami ódivatú kiütőst fogunk játszani." Hallottam néhány nagyobb gyerek éljenzését, miközben a kisebbek felnyögtek. "Kölykök akik január és június közt születtek az egyik oldalra, kölykök akik július és december közt születtek a másik oldalra." Zayn rám nézett, majd mosolygott.

"Úgy néz ki velem leszel, kölyök." Mondta miközben én morogtam a becenevet hallva, utálta, ha kölyöknek hívnak. Aiden Zaynre nézett hatalmas vigyorral az arcán.

"El fogsz bukni, Malik." Ejtette ki egyszerű szavait, mire Zayn is vigyorogni kezdett.

"Mondj csak bármit, Mr. Sötétség." Az osztály két csapatra oszlott. Körülnéztem, azt hiszem ez így rendben volt. Ekkor néztem a másik csapatra, majd a félelemtől dermedtem meg. Liam a másik oldalon volt, egyenesen engem bámult gonosz vigyorával. A picsába.

Az edző megfújta a sípot, a labdák repülni kezdtek mindenfelé, máris kiütöttek néhány embert. A hátsó falhoz rohantam, próbáltam minél több embert eltalálni biztos helyemről. Láttam, hogy Zayn és Aiden csak egymást dobálják, csak azt látták, hogy melykőjük fog előbb kiesni. Rengeteg ember az én oldalamon már kiesett, majd a másik csapat legtöbbje is. Láttam a labdát, ahogyan eltalált egy lányt, ki duzzogott, majd leült a padra. Hallottam a szurkolásokat, láttam, hogy Aiden kiütötte Zaynt. Zayn mérgesen nézett rá, majd trappolva ült le az egyik padra. Tátogni kezdett nekem, hogy üssem ki Aident. Megragadtam mindkettő labdát, egyet felé dobtam, de ő kikerülte.

"Haha, nem talált!" Gúnyolódott, de míg ő ezt tette eldobtam a másodikat, mi eltalálta a vállát. Éljeneztem, majd Zaynre néztem, aki örült, de aztán az arca aggódóba váltott át.

"Harry, vigyázz!" Kiabált, de mikor megfordultam a labda már eltalált, egyenesen az arcomba, igen erősen. Éreztem, hogy a földre zuhanok egy nagy puffanással, majd a sötétség vesz körbe.

Amikor felébredtem, úgy éreztem, hogy a fejfájásom fog megölni. Mikor a szemeimet végre rávettem, hogy kinyitódjanak a fénytől tudtam volna megvakulni, egy fehér szobában voltam. Próbáltam felülni, de egy nő, ki ápolónak tűnt megállított.

"Oh ne, nem kell felkelned. Maradj itt és pihenj. Fogd, jég, jót fog tenni." Adta a kezembe, én pedig a fejemre tettem, de a hidegtől megrázkódtam.

"Hol vagyok?" Kérdeztem tőle.

"Az iskola Orvosi szobájában.” Válaszolta kedvesen.

"Mi? Mi történt?"

"Nos, az edző hozott ide és azt mondta, hogy miközben kiütőst játszottatok igen erősen eltalált egy labda, amitől orrvérzésed lett, most pedig gondolom fáj a fejed, mivel mikor elájultál erősen beverted a padlóba." Halkan bólintottam, egészen lassan jutott el az agyamig az információ. "Tessék, fogd ezeket a gyógyszereket. Segíteni fog, hogy enyhüljön a fájdalom." Elvettem a tablettákat, miket a kezembe adott, majd a számba helyezése után kortyoltam rá vizet, mi az asztalon volt mellettem. "Nemsokára hatni fognak, csak maradj itt és feküdj. Egyébként van kint pár srác, látni akarnak téged, beküldöm őket." Ekkor a nő kisétált, majd pár perc múlva láttam Niallt, Zaynt és Aident, ahogyan hozzám sétálnak.

"Hé. Zayn és Aiden mondták mi történt tesin. Rendben vagy?" Kérdezte Niall aggódva. Rájuk mosolyogtam, ők törődtek velem.

"Igen, csak a fejem fáj rohadtul." Válaszoltam egyszerűen.

"Huh, fogadni merek, hogy Payne erősen vágott arcba azzal a labdával." Motyogta Aiden.

"Ki az a Payne?"

"Liam." Válaszolta meg Zayn a kérdésemet, a szemeim elkerekedtek, de nem voltam megdöbbenve. Rá kellett volna jönnöm, hogy Liam.

"Gondolod, hogy direkt?" Kérdezte Niall.

"Nah, Liam nem kezd el harcot anélkül, hogy valaki felbaszná. Csináltál valamit, amivel provokáltad volna, Harry?" Kérdezte Zayn, én pedig megráztam a fejem.

"Nem tudom, nem igazán beszéltem még vele." Tudom, hülyeség volt hazudnom a barátaimnak, de féltem. Nem akartam, hogy bármi változzon, bármi esély legyen rá, hogy újra valami rossz történjen velem vagy velük.

"Akkor ennek csak balszerencsének kell lennie." Mondta Aiden, ami eredményezett neki egy fejbe kólintást Zayntől. "AU! Fejezd be!" Kiáltott fel, mire Zayn megvonta a vállát. "Csak akkor csinálom, ha valami hülyeséget mondasz, de ha belegondolok, akkor gyakrabban kellene csinálnom." Mondta kuncogva, majd ismét elkezdték ütni egymást, kiabálni egymással, én pedig megforgattam a szemeimet.

"Ti mindig ilyenek vagytok?" Nevettem, ők pedig megálltak, zavartan néztek rám.

"Mint például?" Kérdezett vissza Aiden, Niall pedig nevetett.

"Igen, ők csak.. Olyanok mint a testvérek, akik folyton civakodnak."

"Nem! Mi nem!" Válaszolt Zayn és Aiden teljesen egyszerre, mire én és Niall egyszerre nevettünk rajtuk. Már kezdtem jobban érezni magam, de nem tudom megmondani, hogy ez csak a gyógyszerek hatása, vagy hogy a három barátom itt van és felvidítanak.

Íme, el is jutottam a második részig,remélem eddig elnyerte a tetszéseteket, még ha egy kicsit durva is a történet :) Igyekszem minél hamarabb hozni a következőt és boldog halloweent!

Raven Agrippa