1. fejezet - A káosz újra kezdődik

Prológus

Bántalmazás. Inkább fizikai, mint szóbeli, de tény, hogy mindkettő rémesen fájdalmas. Képzeld el, hogy mindkettő rád esett és az egész életeden át tart. Képzeld el, hogy csapdába estél valamibe, amiből nincs kiút és nem számít, hogy mennyire próbálkozol, soha nem kapsz jobbat. Ez egy tökéletes leírás egy bántalmazó párkapcsolatra.

A legtöbb ilyet férfi-női párkapcsolatban találod, ahol a férfi agresszív és a nő tehetetlen abban, hogy megállítsa. Kiabálnak rájuk, szörnyű neveken szólítják őket, megverik őket kis dolgokért, amiket mondtak, vagy megpróbálkoznak eldugni az alkoholt, hogy talán segíthessenek magukon, megvédhessék magukat az agresszív párjuktól.

És most képzeld el, hogy mindez, amit elmondtam igaz, ám egy fiú vagy, s ezeknek egy másik, domináns férfi által vagy kitéve. Nincs kiút. A rendőrség nem tud segíteni, mert teljesen illegális, hogy elzárjanak egy fiatal fiút. Nem számít, hogy mennyi verést, vagy szóbeli bántalmazást kapsz, senki nem törődik veled, senki nem tud, vagy nem akar segíteni rajtad. Teljesen és tökéletesen csapdába estél.

Ez egy fiú, akit Louis Tomlinsonnak hívnak, ez az ő élete, s én a feladatomnak tartom, hogy megmentsem őt, bármi áron.

~ Harry Styles.

Harry szemszöge

Arra ébredtem, hogy a nap az arcomba ragyogott, a szemeimet nehezen nyitottam ki, hangosan morogtam és fordítottam el a fejemet, a párnámat megmarkolva dobtam el az ablak felé, amerről a fény jött. Sajnálatosan nem érte el az ablakot, de egy kinyitatlan doboz mellé esett. Remek, mostmár párnám sincs. A kezeimmel toltam fel magamat és fordultam át a hátamra, szóval fel tudtam ülni. Az órámra néztem, melyen világító piros számok jelezték, hogy már 7 óra 11 perc van. Nem terveztem, hogy felkelek 7:30-ig, de azt hiszem ez csak az első napi idegesség. Végül is, első nap számomra, de egyébként mindenki más már iskolába járt 1 teljes hónapja. Igen, az anyám kapott egy jobb munkát itt, Doncasterben, így ide kellett költöznünk és ez igazából nem is olyan nagy dolog, hiszen mindenki utált engem az előző iskolában az identitási másságom miatt. De miért kellett ezt pont akkor csinálni mikor már 1 hónapja elkezdődött az iskola? Már mindenki megismerte a másikat és "csapatokban" vannak mostanra, úgyhogy gondolom én leszek a srác, akinek nincsenek barátai és teljesen egyedül ül egy asztalnál az ebédlőben.

Sóhajtva keltem fel és mentem a fürdőszobába, hogy letusoljak és lemossam magamról a tegnapi izzadtságát a kipakolásnak. Ahogy kiszálltam egy törölközőt tekertem a derekamra és visszasétáltam a szobámba, hogy felöltözzek. Csak egy egyszerű fehér v nyakú felsőt vettem fel és egy sötét csőfarmert. Megfogtam a láncomat és a nyakamba tettem, ezzel együtt a sapkámat is a fejemre tettem, hogy a még vizes hajamat takarja. A tükörbe néztem és úgy gondoltam ez jó lesz az első napra. Vállat vonva ragadtam meg a táskámat, ami már tele volt cuccokkal és a vállamra dobva sétáltam le a lépcsőn. A hátizsákot a kanapéra dobtam a nappaliban, hogy a konyhába érve találkozzak anyával, ki éppen kávét csinált. Mosolyogva csentem el egy szelet szalonnát a pultról, majd ettem meg.

"Hé, anya" Mondtam, mire ő rám pillantott a válla felett és eleresztett egy barátságos mosolyt.

"Jó reggelt drágám. Jól aludtál?" Kérdezte én pedig megvontam a vállamat.

"Eh, eleget. Egyébként felhívtad már ma reggel Gemmát?"

"Igen, épp most tettük le a telefont, azt mondta a főiskola csodálatos, és azt is, hogy adjam át neked, hogy hiányzol neki."

"Nos, az érzés kölcsönös." Gemma és én igazán közel voltunk egymáshoz, szóval mikor elment a főiskolára előző hónapban szomorúnak éreztem magam és még most is nagyon hiányzik, de boldog is vagyok, mert ő jól érzi magát. Gemma mindig azzal viccelődött, hogy én okosabb vagyok mint ő, s biztosan hamarabb fogok elkerülni főiskolára mint ő! Egyébként ez teljesen érthetetlen volt, mert végzősnek lenni az én koromban egyáltalán nem normális. Az órára néztem, ami már 8 óra 10 percet ütött, a busznak itt kell lennie 5 percen belül. Igen, én még azok közé a szánalmas végzősök közé tartozok, akik busszal járnak iskolába, hisz még csak 16 vagyok és nincs jogosítványom.

"Szia drágám, érezd jól magad az első nap!" Kétlem, hogy ezt csak a saját megnyugtatásomra mondta volna. A kanapéhoz érve a kezembe vettem a hátizsákom és az ajtóhoz rohantam éppen akkor, mikor a busz megállt a ház előtt. Odakocogtam, mindenki furcsa tekintettel bámult rám, biztosan azért, mert még soha nem láttak engem ez előtt. Kissé elpirultam zavaromban, majd körbenéztem. Egészen fiatalnak látszanak, a legtöbbjük még elsős, amitől jobban éreztem magam. Leültem leghátulra, s a sarokba préseltem magam amennyire csak tudtam. Máris betegnek éreztem magam a hasamban, és még nem is vagyok az iskolában!

Mire lassan az iskolába értünk lassan másztam le a buszról. Körbenéztem, nagyon sok embert láttam, akik még kint lógtak az udvaron. Pár ember megpróbált arrébb lökni, hogy több utat kapjanak maguknak, bár nem hiszem, hogy én egyedül álltam volna el az egész területet előlük. Igazából egy egyszerű "elnézést" is megtette volna, de mindegy. Bár egyébként az iskola jól nézett ki kívülről, ám be kellett mennem, hogy megkapjam az órarendem. Besétáltam, de sokkal zsúfoltabb volt, mint kintről látszott, ráadásul fogalmam sem volt merre van az igazgató irodája. Egy ideig csak sétáltam, míg fel nem adtam és megkérdeztem a legközelebbi embert, egy lányt göndör, barna hajjal.

"Bocsánat, meg tudnád mondani merre van az igazgatói iroda?" Kérdeztem, mire ő rám nézett egy barátságos mosoly kíséretében.

"Uhm, persze. Új vagy itt, igaz?" Bólintottam, mire ő elmondta nekem milyen irányba kell mennem, hogy megtaláljam. Gyorsan megköszöntem a segítségét, majd az iroda felé kezdtem el sétálni. Egy nő ült az asztalnál, ki üres kifejezéssel az arcán tekintett fel rám.

"Mr Styles?" Kérdezte én pedig újra bólintottam. "Parancsolj, itt az órarended a félévre, ne hagyd el!" Megragadtam a papírt és és a táskám oldalsó zsebébe gyűrtem. "Kültem egy diákot, hogy segítsen neked megtalálni a helyeket az iskolában, kérlek, foglalj helyet." Úgy tettem, ahogy kérte, leültem és vártam arra, hogy megjelenjen az a bizonyos valaki, aki majd segíteni fog nekem. Úristen, úgy érzem magamat, mint egy 3. osztályos. Elveszetten és összezavarodva. Csak ott ültem percekig, míg meg nem láttam valakit felém sétálni. Szőke haja volt egy kevés barnával benne, széles mosoly terült el arcán, s azt is láttam, hogy fogszabályzót visel.

"Ello, szóval te vagy..." Állt meg és egy darabka papírra nézett a kezében. "Harry Styles?" Fejezte be. Bólintottam és felálltam, ő kinyújtotta a kezét, hogy rázzam meg, így meg is tettem.

"A nevem Niall Horan, és én fogok neked segíteni a suliban ma." Ír akcentusa volt, ami azt hiszem egészen aranyos.

"Szia, Harry vagyok." Mondtam ostobán, persze, hogy tudja a nevem, hiszen épp az előbb mondta. Éppen akkor pofoztam fel magamat mentálisan. Az ír fiú csak nevetett és intett nekem, hogy kövessem őt.

"Szóval, mi az első órád?" Kérdezte, én pedig a kezembe fogtam az órarendemet.

"Öhm... Történelem."

"Oh, az egy kicsit lejjebb van a folyosón. Sétálsz előre, majd balra és ott is leszel." Eléggé zavarodottan néztem rá, mire ő újra nevetett.

"Oh, ne aggódj haver, elkísérlek, szóval töröld le azokat az elveszett kiskutya szemeket az arcodról." Kissé elpirultam, ahogyan rájöttem, hogy rohadtul elveszettnek tűntem. "Szóval honnan is származol?" Hangzott a kérdés Niall szájából.

"Chesire-ből jöttem, most költöztünk ide pár napja. És mi a helyzet veled? Nem tűnsz idevalósinak."

"Ez azért van, mert Írországból származom, de Londonban élek már 3 éve." Megértően bólintottam, ő balra fordult a folyosón én pedig követtem. "Nem akarok szemét lenni, de.. Kissé fiatalabbnak tűnsz, mint az átlagos végzősök."

"Igen, ez azért van, mert még csak 16 vagyok. Ugrottam egy pár osztályt."

"Oh, akkor csak nem egy okoskával van dolgom? Csak mondd, hogy nem az a fajta srác vagy aki csak a fizikáról meg a tudományról szeret beszélni." Egy kissé felnevettem ahogyan ezeket kimondta.

"Dehogy, én csak egy átlagos srác vagyok, átlagos srác dolgokkal." Ezúttal ő nevetett fel.

"Remek, mert nem igazán szeretek okoskákkal lógni." Mielőtt még valamit tudtam volna mondani ő megállított. "Itt vagyunk, ez a történelem tanterem, remélem emlékszel majd a következő alkalommal merre jöttünk. Nos, találkozunk óra után." És ezzel már el is tűnt. Eléggé barátságosnak látszik, remélem végül lehetek egy a barátai közül. A tanterembe sétáltam épp az utolsó másodpercben, mielőtt a csengő szólt volna. Néhány gyerek bejött, de mindenki csak engem figyelt és sugdolózott. A szemeimet forgatva könyveltem el, hogy remek, máris mindenki rám figyel egyetlen srác kivételével a hátsó sarokban. Barna, kócos haja volt, húzentrógere és kék nadrágja. Oké, ez egy kicsit fura, de legalább megvan a saját stílusa. A szemei csak az ablakon túli világot pásztázták, szomorúnak látszott, viszont ki vagyok én, hogy bíráljam? Hiszen nem is ismerem.

"Mindenki a helyére!" A tanár kiabált mögöttem. Egy kissé megugrottam erős hangját hallva, de úgy tettem, leültem a helyemre középen. A tanár rám nézett, majd hirtelen egy meleg mosolyt húzott arcára, ám ez totálisan hamisnak tűnt.

"Osztály, van egy új diákunk. Fel tudnál állni, kérlek?" Kérdezte, én pedig felálltam ügyetlenül, utáltam, hogy mindenki engem bámul. "Ő itt Harry Styles, Cheshire-ből jött és remélhetőleg mindannyiótok segíteni fog majd neki, hogy beilleszkedjen az iskolában." Amint végre végzett gondoltam, hogy végre leülhetek, s így is tettem. Mindenki megfordult újra, s a szemüket a tanárra emelték, újra kicsit kényelmesebben éreztem magam. Ellenben úgy éreztem, hogy valaki még mindig engem bámul. Megfordultam és a kócos hajú srácot láttam, hogy engem néz, de amint a tekintetünk találkozott ő hirtelen elemelte a tekintetét, az asztalt kezdte el bámulni. Úgy nézett ki mint aki fél, bár nem tudtam miért, úgy nézett ki mint egy kiscica. Megfordulva újra a tanárra szegeztem a tekintetem, próbáltam az órára figyelni.

A csengő szólt, én pedig felálltam az osztályból, hálás volta, hogy Niall ugyanabban a természettudományi osztályban volt. Kimentem a folyosóra, ő pedig átkarolta a vállam, az ebédlőbe vezetett.

"Tehát, most be foglak mutatni a barátaimnak. Azt hiszem ők kedvelni fognak téged, menőnek nézel ki 16 éves léttedre." Mondta mosolyogva nézve engem.

"Oh, köszönöm. Azthiszem.." Válaszoltam ahogyan megfogtuk az ebédünket és leültünk egy üres, kör alakú asztalhoz. Láttam Niallt, hogy integet két másik srácnak, ők pedig mosolyogtak, majd rám nézve zavart kifejezés lepte el arcukat, mégis oda sétáltak és leültek.

"Hé, Niall. Ki ez a srác a sapkával?" Kérdezte a sötét hajú fazon.

"Ő itt Harry, ő az új diák Cheshire-ből. Harry, ők itt a barátaim, Zayn és Aiden." Egy egyszerű ’Sziasztok’ köszönés után kaptam vissza én is ugyanannak az üdvözlő szónak egyetlen emberre vonatkozó formáját. "Harry az új barátom, szóval nektek kettőtöknek jobb lesz, ha kedvesek lesztek vele." Mondta Niall boldogan mosolyogva, majd én is elmosolyodtam, hisz végre lett egy barátom.

"Oh, ne félj, nem fogunk harapni vagy ilyesmi." Mondta Aiden kissé nevetve.

"Szóval Harry, hány éves vagy?" Kérdezte végül Zayn.

"Nos, 16 vagyok, de kihagytam egy pár osztályt, így végzős vagyok, pont ahogy ti." Válaszoltam a fekete hajú srácra nézve.

"Wao, ez lenyűgöző. Én minden évben alig jutok át a következő osztályba." Mondta Aiden, Zayn pedig a szemeit forgatta.

"Igen, már észrevettem, hogy neked egyáltalán nem sok agyad van." Ahogyan a mondat elhangzott Aiden megpróbálta megütni Zaynt, de ő megfogta a karját és megállította ebben. Ők elkezdték egymást 'ütni', egész addig, míg Niall nevetése meg nem állította őket.

"Rá fogtok jönni valaha, hogy mindketten ugyanazon a hülyeségi szinten álltok?" Ez szerzett neki két szempárnyi bámulást, ami még jobban nevetésre késztette őt. Én is nevettem velük együtt, hihetetlen, a nevetésük ragályos volt. Elkezdtünk beszélgetni random dolgokról, ettük az ebédet, míg meg nem láttam azt a srácot a történelem óráról. Nem tudom miért, de valami van benne, amit tudni akarok. Megszerezve az ebédjét láttam, hogy egy másik fiú is odasétál hozzá és csak úgy megcsókolja őt akkor és ott. Hirtelen sokkolt voltam, hiszen az előző iskolámban ezért már mindenféle idióta, szörnyű névvel illettek volna. Ez után a srác megmarkolta a kisebbik csuklóját erőszakosan, majd egy üres asztalhoz vonszolta.

Láttam valakinek az ujjait az arcomba nyomódni, majd felcsattanva toltam el azt magamtól.

"Hmm, mi történt?" Kérdeztem mire csak nevetséges pillantásokat kaptam tőlük.

"Ember, elbambultál egy időre. Louist és Liamet bámultad." Világosított fel Niall, így már tudtam a nevüket.

"Tudtok valamit róluk?" Kérdeztem, mire Zayn válaszát kaptam meg.

"Nos, a magas srác rövid hajjal Liam és a másik a furcsa ruhákkal Louis." Kezdte el Zayn, de Aiden félbe is szakította.

"És eléggé, nagyon furcsák. Úgy értem ők nem szeretnek beszélni emberekkel.. Talán Liam egy kicsit, de Louis az a gyerek, aki magányos farkas életet él, kivéve mikor a pasijával van, Liammel. Ő viszont úgy tűnik folyton Louis sarkában van és nem érdekli, hogy más osztályba járnak. Azt hiszem már első év óta járnak." Fejezte be végül. Szóval ez egy párkapcsolat köztük, elég komoly lehet, ha már ennyi éve együtt vannak.

"Próbáltunk beszélni Louissal korábban, és minden aimt tett csak az volt, hogy ignorált minket és elsétált- nos inkább szinte elrohant előlünk, mintha félt volna tőlünk." Tette hozzá a mondandóját Niall. "Egyébként miért kérdezted?"

"Oh, igazából semmi oka, csak Louis és én egy történelem órára járunk, így kíváncsi voltam. És arra is, hogy hogyan tudják ők ennyire nyitottan tartani a párkapcsolatukat, úgy értem.. Az előző iskolámban, aki meleg volt megverték és idióta neveken szólították őket."

"Nos, az egyetlen ok, hogy ők megtehetik az az, hogy amikor egyszer Liamet "buzinak" hívták a srác a sürgősségi szobában kötött ki, olyan erősen megverte. Azóta az idő óta senki nem mer szólni, hacsak nincs halálvágyuk." Mondta Zayn, ami hatalmas szemeket eredményezett részemről, ez a Liam gyerek igazán ijesztőnek tűnik. Lassan abba is hagytuk a róluk való beszélgetést, ez után már teljesen más dolgok felé eveztek a gondolataink, de minden, amire én gondoltam csak az volt, hogy meg kell keresnem azt a fiút és beszélni vele.

Az utolsó órámról sétáltam ki, ami azt jelenti, hogy végre haza mehetek. A szekrényekhez sétáltam és beledobáltam a cuccaimat. Rögtön ez után be is csuktam a tárolót, majd megfordulva láttam, hogy az a Louis nevű srác még itt van, épp a cuccait pakolja be a szekrényébe, pont az ellenkező sorban az enyémmel. Nos, talán itt az esélyem, hogy beszéljek vele, de legalábbis megpróbálom. Közelebb sétálva hozzá megvártam, míg befejezte a dolgai elpakolását. Amikor becsukta a szekrényt kissé megugrott a meglepetéstől, hogy engem lát mellette állni. Megpróbált menekülni előlem, de én követtem a mozdulatait.

"Hé, Harry vagyok, te pedig biztosan Louis." Mondtam, ő pedig rám nézett és megpróbált menekülni a másik irányba, de megállítottam őt, a hátát a szekrénynek nyomta.

"Nézd, nem azért vagyok itt, hogy megverjelek vagy ilyesmi, csak beszélgetni szeretnék."

"Nos, én nem!" Mondta miközben próbált eltolni magától, de valljuk be, hihetetlen gyenge volt.

"Valami baj van?" Kérdeztem. Ő fújtatott, majd úgy tűnt megijedt mikor látta, hogy a barátja felénk sétál.

"Te! Neked azonnal el kell tűnnöd még mielőtt ideérne!" Kiabálta szinte Louis, próbált erősebben tolni magától.

"Mi? Miért? Mi olyan nagy dolog ezen?"

"Menj, mielőtt bántana téged! MENJ!" Kiabált rám én pedig megrémülve sétáltam el, de közel maradtam egy sarokhoz, ahol ők nem láttak engem, de én tökéletesen rájuk láttam. Bántani engem? Miért akarna bántani engem, hisz nem is tettem ellene semmit? Láttam őt és Liamet beszélgetni, de semmit nem hallottam. Liam úgy nézett ki, mint aki megőrült miközben elrángatta Louist valahová. Én kíváncsian követtem őket egész addig, míg ki nem értünk az iskolából. Valami eldugottabb helyre mentek, ahol biztos nem látta volna őket senki. Közelebb kellett mennem, hogy halljak valamit, de elég messze ahhoz, hogy eltudjak menekülni, így egy szeméttároló mögé bújtam el.

"Kihez beszéltél?" Kérdezte Liam eléggé őrült hangnemben.

"S-Senkihez.." Válaszolt Louis, Liam pedig hirtelen megragadta a pólóját, durván szemmagasságba rántotta az arcához.

"KIbaszottul ne merj nekem hazudni Louis, láttam, hogy beszéltél valakivel! Ki volt az?!"

"Ő..Ő csak a fiú volt, akit Harrynek hívnak, de ennyi amit tudok róla. Próbáltam rávenni, hogy hagyjon egyedül, de ő nem akart." Liam elengedte Louis felsőjét, ki megkönnyebbültnek tűnt. Liam megdörzsölte az arcát, majd hirtelen újra megragadta Louist és egyenesen a gyomrába térdelt, ki pedig hangosan nyögve esett a földre. Megdöbbentem, de el kellett viselnem, hogy nem tudok segíteni neki, Liam azonnal megölne engem.

"Tudod, hogy azt mondtam, hogy ne beszélj senkivel! Főleg nem srácokkal. Kibaszottul tudod, hogy mennyire birtokló vagyok rád nézve, de te tovább folytatod, felbaszol és ráveszel, hogy ezt tegyem veled." Ezek után a szavak után Louis állkapcsába rúgott, ő pedig nyöszörgött a fájdalomtól. Végül Liam lehajolt Louis szintjére, arca inkább szomorúnak tűnt.

"Miért akarod, hogy ezt csináljam? Én nem szeretem ezt, de remélem tudod, hogy a te hibád, hogy meg kell tennem. Ugye Louis?" Kérdezte, a sebesült pedig lassan, félve bólogatott. Liam ezek után homlokon csókolta és felállt.

"Látjuk egymást holnap." Ez minden amit mondott, majd el is ment. Már majdnem meg sem tudtam mozdulni, teljesen ledöbbentem, de amint hirtelen észbe kaptam Louishoz rohantam, aki fájdalmában könnyeit hullatta.

"Louis! Minden rendben?!" Próbáltam felsegíteni, de ellökte magától a kezeimet, s lassan, fájdalmasan állt fel magától.

"HAGYJ MÁR EGYEDÜL! Nem tettél még elég rosszat?!" Kiabált rám, mire én csak furcsán néztem rá.

"T..Te őszintén azért hibáztatsz engem amit Liam tett veled? Louis, én nem az vagyok aki megvert téged!"

"Te adtál okot rá, hogy megverjen! Mondtam, hogy menj innen, de te nem hallgattál rám és igen, téged hibáztatlak! El ne merészeld senkinek se mondani, hogy mit láttál és soha többé ne szólj hozzám." Jelentette ki, majd elment. Én csak ott álltam szájtátva a döbbenettől. Nem hiszem el amit láttam, Liam volt az ő őrült, birtokos pasija, aki bántalmazta őt. Ez még csak az első napom, de máris nagy szarba keveredtem.

Nos remélem tetszett ez a rész, amint tudom hozni fogom a következőt! :D

Raven Agrippa