-

Sziasztok!
Nos, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Könnyfátyoltól egy kissé nehézkesen írom ezeket a sorokat, bocsájtsatok meg érte kérlek, ha véletlenül elgépelnék valamit. Sajnálatos módon nem résszel jöttem, amit nagyon restellek. Ellenben úgy éreztem, hogy ezt muszáj leírnom nektek, és nagyon sajnálom, hogy ez történik.
Minden egyes nap számlálok. Számolom a napokat, szinte az órákat, hogy mióta nem írtam nektek részt ebbe a blogomba, vagy akármelyik másikba. És rá kellett jönnöm valamire.
A My Saving Grace volt a legelső blogom, a legszebb pályát futja. Imádlak benneteket, valóban rengeteg nézettségszámot értem el, már 19 követőm van, s ezt én természeti csodának tartom. Ellenben van egy kis problémám.
Mostanában, sajnálatos módon hiába beszélgetek a drága Judit-tal részről, aki mindig itt volt, segített, ha nem tudtam írni, ám most valahogyan nem akarnak az ujjaimra jönni a szavak, hogy begépeljem nektek őket. Nem áll össze a történet. De úgy érzem, hogy itt meg kell említenem Lanát is. Lanát, aki ma is, illetve tegnap, pár órája felajánlotta segítségét, segíteni szeretett volna, de még én sem tudom, hogy mit tudnánk tenni ebben az esetben. Nagyon szeretlek titeket innen is, örülök, hogy itt vagytok nekem.
Valamint, ahogyan említettem a My Saving Grace áll a legközelebb a szívemhez. Az első blogom, az a blog, ahol többen megismertetek, már akik nem a többi blogomból találtak el ide. Mindegy is.
Rá kellett döbbennem, hogy hiába, csupán ez az a blog, ahová nem tudok írni, a többit erőteljesen gátolja. A lelkiismeret furdalásom, hogy nem írok nektek, a félelem, hogy el foglak veszíteni titeket emiatt talán túl nagyra nőtt odabent, s ez óriási mértékben meggátolta az utóbbi időben, hogy bármit is írjak nektek.
Judit legutolsó remek ötlete az volt, hogy fordítsak, talán vissza fog jönni az ihletem. Mindössze egy fél fejezetet sikerült összetákolnom. Ez az oka annak is, hogy Stay With Me fordítás sem volt az utóbbi időkben.
Ez egy rémséges időszak, amin fogalmam sincs, hogy hogyan jussak túl. Sőt, arról sincs fogalmam, hogy mi váltotta ki ezt belőlem.
Csak egyetlen egy valamit tudok, hogy kérlek titeket, fogadjátok őszinte bocsánatkérésemet, de fogalmam sincs, hogy mikor leszek képes újra írni. Talán egy pár nap, vagy hét. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb.
Addig is nem szerettem volna, ha feleslegesen vártok a részekre, nem szerettem volna ígérgetni nektek, hogy hozni fogom, hozni fogom.
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt vagytok, voltatok velem, nagyon remélem, hogy pár nap vagy hét múlva még találkozni fogunk, ha kissé összeszedtem magam. Igyekszem a legjobbakat kihozni magamból. Szeretlek titeket.
Legyetek jók addig is.

Fogalmam sincs, hogy miért tetszik most annyira ez a kép. Talán csak a csodálatos tekintet miatt, ámbár az is lehetséges, hogy amiatt a törés miatt ott, a bal oldali képernyőn. Ígérem, hogy minél hamarabb megpróbálom beforrasztani azt a hasonló törést a blogokon, remélem, hogy győzni fogtok várni rám.
Még egyszer nagyon sajnálok mindent.

Raven Agrippa